Jaroslav Jicinsky

Jaroslav Jicinsky cseh-morva bányászdinasztia tagjaként látta meg a napvilágot 1870-ben. Német és francia nyelveken egyaránt olvasott, így kora ifjúságától kezdve tanulmányozta a legaktuálisabb nyugat-európai szaklapokat a kémia, a biológia, a mechanika és fizika tárgyköreiben. Olvasmányai során feljegyzéseket készített minden olyan felfedezésről, amelyek az élő szervezetek funkcióit próbálták mechanikusan lemásolni, reprodukálni. 1890 környékén már egy csomó nagyszerű tervvel foglalkozott. Kiterjedt levelezést folytatott Nadarral, és a párizsi székhelyű Levegőnél Nehezebb Repülő Szerkezetek Barátainak Társulatával; Ponton d'Amécourtral a gőzzel hajtható helikopterről értekezett, de figyelmét már egyre inkább az új idők új energiaforrása, az elektromosság, felé irányította – kapcsolatban állt az ekkor még ismeretlen Nikola Teslával is. Édesapját követve, bányamérnöknek tanult, és summa cum laude szerzett diplomát.

Szakmáján belül hamar rendkívüli hírnévre tett szert, aminek következtében a Dunagőzhajózási Társaság vezetősége felfigyelt rá – 1912-ben felkérték egy, a pécsi szénkincs kitermelésének hatékonyságát növelő javaslat kidolgozására. Jicinsky korábbi tapasztalataira építve fogalmazta meg koncepcióját – a sok kicsi bányatelep helyett központosított termelésben gondolkodott. Tervei meggyőzték a Társaság vezetőit, így 1913-ban Pécsre hívták az elismert mérnököt, hogy terveit kivitelezze. Ennek keretében két új telepet hoztak létre – a Szent István és Gróf Széchenyi István Aknákat. Míg István Akna hagyományos bányaaknának lett tervezve, addig Széchenyi Aknáról Jicinksy valami egészen rendkívüli vízióval bírt – erről azonban a külvilág mit sem sejtett.

1926-ban átadták mindkét Aknát. A tucatnyi ember, akik az Akna titkát birtokolták, az Utópia Kollégium tagjai voltak. A Kollégium alapítója Jaroslav Jicinsky, aki azzal a szándékkal hozta létre az intézményt, hogy ott a tagok nyugodt körülmények között alkothassák meg és fejleszthessék tovább az általa transzhumán elnevezéssel illetett gépet. Ez a gép egy olyan szuperintelligens, szintetikus-organikus szerkezet volt, amely gyakorlatilag minden tekintetben, beleértve a tudományos kreativitást, az általános tudást és a társadalmi képességeket, messze túltett az emberiség valamennyi tagján. A következő évek voltak az Utópia Kollégium fényévei.