A mai gyermekeknek furcsa talán, ebben a nagyon okos világban, amikor már kis túlzással az ovisok is okostelefonnal szörföznek a Facebook-on, hogy alig egy évtizeddel ezelőtt igazi élményszámba ment, hogyha valaki asztali számítógép tulajdonos lehetett. Én is megkaptam szüleimtől az első asztali számítógépemet karácsonyi ajándékként. Mondanom sem kell mennyire örültem, hogy végre nekem is van egy kiváló asztali számítógépem. Szüleim ígéretüket betartva vásárolták meg számomra az új gépet. Még internetem nem lévén, egész éjszaka nagy izgalommal alkalmaztam otthon, az iskolában az informatika órán elsajátítottakat.
Ismerkedtem a különböző programokkal, zenét hallgattam, fényképeket töltöttem fel, amelyeket számtalanszor megnéztem. Gépelni kezdtem, kijelölni, másolni, nagy izgalommal tevékenykedtem, mintha ezen állna vagy bukna a jövőm. Talán furcsának is tűnhet a mostani gyermekek szemében, hogy ekkora láz volt az asztali számítógép, hiszen látjuk, hogy sajnos semminek nem tudnak igazán szívből, önfeledt gyermekként örülni. Mindenképp nekem kedves emlék marad az első asztali számítógép története, ami kicsit az én történetem is és máig mosolyt csal az arcomra.
