Ismerek egy házaspárt akiknek van két nagy gyerekük. A kisebbik 15 éves, a nagyobbik penig már 17, lassan 18. A szülők nem nagyon idősek, mindkettő nem rég lépte át a kerek negyvenet. Nagyobbik gyerekük készül elmenni külföldre líceum után és a kisebbiknek sincs már sok amíg elballag és ő is továbblép külföldre. Amikor a házaspár felfogta, hogy lassan egyik, majd kicsivel később a másik gyerekük is kirepül a fészekből, elkezdtek gondolkodni egy harmadik gyereken. Az édesanya nagyon szeretett volna még egy gyereket, egy kis csöppséget, akire tud vigyázni még hosszú éveken keresztül. Az édesanya nem is sokra rá, hogy eldöntötte, hogy szeretne még egy gyereket, teherbe is esett. Elkezdtek gondolkozni, hogy mennyi mindent kell majd vegyenek a babának és belegondoltak, hogy mindaz a sok dolog ( etető asztal, ugráló ágy, járóka, pelenkázó asztal) megvolt nekik tizenöt évvel azelőtt.
Elmentek még időben megvenni mindezeket, hogy ne az utolsó pillanatba kapkodják a fejüket, hogy mégis honnan szerezzék be például a babakocsit. Körbejárták a várost. Mindenből a legjobbat akarták megadni kis apróságuknak. Egyetlen egy dolgot rendeltek meg weboldalról, az pedig a babakocsi. Egy kicsit nehezen jött le, mert nehézségek alakultak ki. Elrontottak valamit rendelés közben, de végül sikerült megoldják a helyzetet és mire a kis manó megszületett megvolt mindene amire szüksége volt. A házaspár nagyon szerette az új családtagot, a testvérei rengeteget játszottak vele, rokonok, szomszédok, ismerősök mind jöttek az apróságot meglátogatni. Mikor már egy kicsit nagyobbacska volt és tudott négykézláb járni, mindig a babakocsi körül volt. Nagyon szerette. Állandóan azzal akart kimenni sétálni. Azóta is megvan megtartottuk emléknek.
